A kültéri ajtók és ablakok éjjel-nappal ki vannak téve az időjárásnak: tűző nap, UV-sugárzás, eső, fagy, szél, por, szennyeződések. Nem véletlen, hogy ha a felületük nincs jól megvédve, pár év alatt látványosan elkezdenek öregedni: kifakulnak, megrepedeznek, beszürkülnek vagy akár vetemedni is kezdenek.

A felületkezelés lényege az, hogy egy olyan védőréteget hozzunk létre, amely egyrészt megóvja az anyagot a nedvességtől és a napsugárzástól, másrészt esztétikus megjelenést ad. Fánál ez sokszor festék- vagy lazúrréteget jelent, műanyagnál és alumíniumnál inkább tisztításról, ápolásról és kisebb javításokról beszélünk, de a cél minden esetben ugyanaz: minél tovább használható, szép és működőképes maradjon a nyílászáró.

Ha a felületkezelést elhanyagoljuk, a problémák nem csak esztétikaiak lesznek. A repedezett, lepattogzott felületen könnyebben bejut a nedvesség, ami fánál korhadáshoz, gombásodáshoz, vetemedéshez vezethet. Ez már a záródás pontosságát, a hőszigetelést és végső soron a lakás komfortját is rontja. Éppen ezért érdemes a felületkezelést nem egyszeri, „örökre letudott” feladatnak tekinteni, hanem tudatos, időszakosan ismétlődő karbantartásnak.

Milyen anyagú a nyílászáró? – a felületkezelés alapja

Mielőtt bármilyen anyagot vennénk a barkácsáruházban, az első kérdés mindig az legyen: miből készült a nyílászáró? A felületkezelés módját és anyagait ugyanis alapvetően meghatározza, hogy fa, műanyag (PVC) vagy alumínium ajtóról, ablakról beszélünk.

Fa kültéri ajtók és ablakok

A fa az egyik legszebb, legtermészetesebb nyílászáró-alapanyag: meleg hatású, jól illik klasszikus és modern épületekhez is, jó hőszigetelő, és sokan éppen a természetessége miatt választják. Viszont éppen ez a „természetesség” jelenti az egyik legnagyobb kihívást is: a fa élő anyag, reagál a környezetére.

Ha nincs megfelelően felületkezelve, felveszi a nedvességet, megduzzad, majd száradáskor zsugorodik, ami repedésekhez, vetemedéshez vezethet. Az UV-sugárzás közben bontja a fa lignintartalmát, amitől a felület beszürkül, kifakul, mattá válik. Nedves, árnyékos helyen pedig a gombák, algák is könnyebben megjelennek.

Éppen ezért a fa kültéri ajtó és ablak felületkezelése nem luxus, hanem alapvető védelem. A jó felületkezelő rendszer több részből áll: impregnálásból, alapozásból és egy vagy több fedő- vagy lazúrrétegből, amelyek együtt biztosítanak tartós védelmet.

Műanyag (PVC) ajtók és ablakok

A műanyag nyílászárókat sokan választják pont azért, mert kevesebb karbantartást igényelnek, mint a fa. Nem vetemednek, nem kell őket néhány évente újrafesteni, nem szívják magukba a nedvességet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell velük foglalkozni.

A műanyag felület idővel koszolódik, a levegőben szálló por, korom, pollen rátapad, és ha ezt nem tisztítjuk le, a profil elszürkülhet, foltos lehet. Ezen kívül a keretben található gumi tömítések is igényelnek időnként ápolást, különben kiszáradnak, megrepedeznek, és romlik a lég- és vízzárás.

Műanyag ajtók és ablakok esetében tehát nem klasszikus „felületkezelésről”, inkább rendszeres tisztításról és ápolásról beszélünk. Kímélő tisztítószer, puha rongy, a tömítéseknél szilikonos ápolószer, a vasalatoknál időszakos kenés – ezekkel sokat tehetünk a hosszú élettartamért.

Alumínium nyílászárók

Az alumínium nyílászárók jellemzően porszórt vagy eloxált felülettel készülnek. Ez egy rendkívül tartós, időjárásálló réteg, amely jól bírja az UV-t, az esőt és a fagyot is. Emiatt itt sem a klasszikus értelemben vett „festésről” beszélünk, inkább arról, hogyan őrizzük meg a felület esztétikus, sérülésmentes állapotát.

Az alumínium felületeket rendszeres, de kíméletes tisztítással lehet jó formában tartani. A durva, súrolószerek és kemény szivacsok károsíthatják a védőréteget, ezért ezeket kerülni kell. Ha a felületen mechanikai sérülés (karc, ütés) keletkezik, érdemes minél előbb kezelni, hogy ne induljon el ott korrózió. Ezt sokszor gyári javítófestékkel, korrigáló készlettel lehet orvosolni, nagyobb sérülésnél pedig érdemes szakemberhez fordulni.

Összefoglalva: a nyílászáró anyaga diktálja, hogy milyen felületkezelési és karbantartási stratégia a helyes. Fánál összetett festék- vagy lazúrrendszerre, műanyagnál és alumíniumnál főként tisztításra, ápolásra és kisebb javításokra van szükség.

Fa kültéri ajtó és ablak felületkezelésének lépései

A legtöbb kérdés és bizonytalanság érthetően a fa nyílászárók felületkezelésénél merül fel, mivel itt van a legtöbb teendő – és a legtöbb hibalehetőség is. Az alábbiakban végigmegyünk a fő lépéseken úgy, hogy az otthoni felújításhoz is kapaszkodót adjon, de az is látható legyen, mikor érdemes inkább szakembert bevonni.

Előkészítés – a tartós felületkezelés alapja

A legtöbben ott követik el az első hibát, hogy az előkészítést szeretnék „megspórolni”. A jó felületkezelés azonban mindig a megfelelően előkészített, tiszta, száraz fa felülettel kezdődik.

Ha a nyílászáró már korábban festve vagy lazúrozva volt, a régi réteget állapottól függően részben vagy egészben el kell távolítani. Ezt általában csiszolással végzik: először durvább, majd finomabb csiszolópapírral, amíg a felület sima, egyenletes nem lesz. Erősen repedezett, felpúposodott, hámló bevonatnál gyakran szinte teljesen „le kell vetkőztetni” a fát, hogy új, tartós réteget lehessen rá építeni.

A csiszolás után elengedhetetlen a portalanítás. A legjobb, ha porszívóval, majd száraz, tiszta ronggyal távolítjuk el a port, mert ha a por a felületen marad, a következő réteg tapadása romlik, és a bevonat élettartama rövidül. Érdemes ellenőrizni azt is, hogy nincsenek-e sérült, korhadt részek: ha igen, ezeket ki kell javítani, szükség esetén fapótlással, kitteléssel, majd újracsiszolással.

Az előkészítés időigényes, de ez az a fázis, amelyen a későbbi tartósság nagy része múlik. Egy szépen, alaposan előkészített felületre sokkal könnyebb egyenletes, esztétikus és tartós felületkezelést felvinni.

Alapozás – védelem belülről

Ha a felület tiszta és száraz, jöhet az alapozás. Az alapozóanyag feladata kettős: egyrészt segíti, hogy a következő rétegek jól tapadjanak a fához, másrészt plusz védelmet ad a nedvesség és a biológiai károsítók (gombák, rovarok) ellen.

Gyakori megoldás, hogy először egy impregnáló alapozó kerül a fára, amely mélyebbre szívódik, és belülről védi az anyagot. Ezt ecsettel vagy szórással viszik fel, a felesleget általában le kell húzni, hogy ne maradjanak tócsák, megfolyások. Az impregnálás után egy tapadó alapozó következhet, amely már direkt a fedőfestékhez vagy lazúrhoz illeszkedik.

Fontos, hogy az alapozókat mindig a gyártó utasításai szerint használjuk: az ajánlott hígítás, felhordási mód és száradási idő nem véletlenül szerepel a dobozon. Ha az alapozó nem tud rendesen megszáradni, az egész rendszer „nyúlós”, sérülékeny marad, és a felső rétegek is könnyebben sérülnek.

Fedőréteg vagy lazúr? – a megfelelő bevonat kiválasztása

A következő döntési pont: látszódjon-e a fa erezete, vagy teljes fedést szeretnénk?

Ha a természetes faerezetet szeretnénk megőrizni, akkor lazúr alapú rendszert választunk. A lazúr félig áttetsző bevonat, ami színt és UV-védelmet ad, de a fa rajzolata továbbra is látható marad. Léteznek vékony- és vastaglazúrok: előbbi inkább beszívódik a fába, utóbbi erősebb filmréteget képez a felületen. Kültéri ajtóknál, ablakoknál általában a vastaglazúr az elterjedtebb, mert ellenállóbb.

Ha egységes, fedett színt szeretnénk – például az épület homlokzatához igazítva –, akkor fedőfestéket használunk. Ezeknél a fa erezete már nem látszik, cserébe nagyon széles a színválaszték, és bizonyos rendszerek kifejezetten kültéri, nagy igénybevételre kifejlesztett bevonatot adnak.

A választásnál érdemes figyelni arra is, hogy vízbázisú vagy oldószeres rendszert szeretnénk használni. A modern vízbázisú kültéri festékek és lazúrok már nagyon tartósak, környezetkímélőbbek, gyorsabban száradnak és kevésbé szagosak. Az oldószeres rendszerek bizonyos helyzetekben még mindig előnyösek lehetnek, de otthoni használatnál sokan a vízbázisú megoldásokat részesítik előnyben.

A kültéri használatnál különösen fontos, hogy a választott bevonat UV-álló legyen, és kifejezetten kültérre ajánlja a gyártó. Belső térre szánt lazúrral vagy festékkel kültéri ajtót, ablakot festeni kifejezetten rossz ötlet: látványra lehet, hogy eleinte szép, de a védelem messze nem lesz olyan tartós, mint kellene.

Felhordás – a technika is számít

Miután kiválasztottuk a bevonatot, már „csak” fel kell hordani – itt is sok múlik a technikán. A legtöbben ecsettel dolgoznak, mert így jól irányítható az anyag, és faerezetet követve szépen el lehet oszlatni a lazúrt vagy festéket. Nagyobb, sík felületeknél használható henger is, de a sarkoknál, éleknél, nútoknál úgyis ecsetre lesz szükség.

Kültéri ajtóknál és ablakoknál általában több rétegben kell felhordani a bevonatot. Az első réteget gyakran vékonyabban viszik fel, hogy jól tapadjon és beszívódjon, majd a köztes száradás után egy enyhe, finom csiszolással „simítják” a felületet, és jön a következő réteg. Ez a köztes csiszolás javítja a tapadást és segít, hogy a felület igazán egyenletes, szép legyen.

Nagyon fontos, hogy ne vigyük fel túl vastagon az anyagot egyszerre, mert megfolyhat, és később a vastag, merev réteg könnyebben reped. Inkább több vékony réteg legyen, mint kevesebb, de túl vastag. A száradási időket itt is be kell tartani – ha siettetjük a folyamatot, az a tartósság rovására megy.

Milyen gyakran kell megújítani a felületkezelést?

Sokan szeretnének egy konkrét számot hallani – „hány évente kell újrafesteni a kültéri ajtót/ablakot?”. A valóságban azonban ez több tényezőtől függ, ezért inkább egy keretet érdemes megjegyezni, nem egy kőbe vésett számot.

Az, hogy mennyi ideig tart a felületkezelés, függ:

• a fa minőségétől és eredeti nedvességtartalmától,
• az alkalmazott anyagrendszertől (impregnálás, alapozó, lazúr/festék típusa),
• a beépítés módjától,
• és a környezeti hatásoktól – ez az egyik legfontosabb.

Másképp fog öregedni az a bejárati ajtó, amely egy fedett teraszon, északkeleti irányba néz, és egészen másképp az, amely dél-nyugati fekvésű, tűző napsütést és esőt is kap közvetlenül. Az utóbbi esetben a bevonat jobban ki van téve az UV-sugárzásnak és a hőingadozásnak, ezért gyakrabban igényelhet átvizsgálást és felújítást.

Általános, óvatos irányszámnak sok szakember 3–5 évet szokott mondani fa kültéri nyílászárók esetében, de ez inkább tájékoztató jellegű. Ennél fontosabb, hogy évente legalább egyszer ránézzünk az ajtókra, ablakokra, és elvégezzük a „vizuális állapotfelmérést”:

• kifakult, matt a felület?
• apró hajszálrepedések jelentek meg a bevonaton?
• van-e lepattogzás, hámlás, felpúposodás?
• az élek, illesztések mentén látszik-e kopás?

Ha ezek közül több jelet is látunk, akkor érdemes időben, még a nagyobb károsodás előtt felújító réteget felvinni. Ha megvárjuk, míg a fa már láthatóan sérül, nedvességet szív, esetleg gombásodik, akkor a munka jóval nagyobb lesz, és az anyag is többet romlott közben, mintha megelőző karbantartást végeztünk volna.

Röviden: ne naptárt nézzünk, hanem jeleket. Ha évente átnézzük a nyílászárókat, nem fog meglepetés érni.

Kültéri ajtó és ablak felületkezelés – tipikus hibák

A felületkezelésnél sok olyan hiba fordul elő, amit egy kis odafigyeléssel könnyű lenne elkerülni. Íme a leggyakoribb bakik:

Elhanyagolt előkészítés
Már volt róla szó, de nem lehet eleget hangsúlyozni: ha nem csiszoljuk, tisztítjuk, javítjuk megfelelően a felületet, a legjobb minőségű bevonatrendszer sem fog tartósan működni. A poros, zsíros, laza rétegekkel teli felületen a festék/lazúr egyszerűen nem tapad rendesen.

Nem kültérre való anyag használata
Sokan csábulnak el olcsó, beltéri lazúrok, festékek irányába, vagy éppen azt kenik kívülre is, ami „maradt otthon”. Ez rövid távon még működhet, de az UV- és időjárásállóság hiánya miatt sokkal gyorsabban tönkremegy a bevonat. Kültérre mindig kifejezetten kültéri felhasználásra ajánlott rendszert válasszunk.

Túl vastag réteg egy menetben
„Legyen jó vastag, akkor tovább tart” – gondolják sokan, és alaposan „rászánkázva” felviszik egyben azt, amit inkább két vékony rétegben kellett volna. A túl vastag réteg nehezen szárad, könnyebben megfolyik, és a hőtágulás hatására hamarabb megrepedezhet.

Száradási idők be nem tartása
Ha ráfestünk az előző rétegre, mielőtt az megfelelően megszáradt volna, a végeredmény lehet ragacsos, sérülékeny, nehezen csiszolható. Mindig tartsuk be a gyártó által megadott minimum száradási időt, és vegyük figyelembe a hőmérsékletet, páratartalmat is.

Festés túl hidegben vagy túl melegben
Szélben, tűző napon, 30 fok felett festeni ugyanúgy nem jó ötlet, mint +5 fok alatt, nedves, hideg időben nekiesni a munkának. A túl melegben a festék túl gyorsan „bőrösödik” a felületen, hidegben pedig nem köt meg megfelelően. Érdemes a gyártó által optimálisnak jelzett hőmérsékleti tartományban dolgozni.

Élek, illesztések, végzárások kihagyása
Az élek, sarkok, panelek végei a legérzékenyebb részek – a nedvesség is itt támad először. Ha ezeket nem kezeljük alaposan (vékonyan marad az anyag, kimarad egy réteg), akkor hiába szép a nagy, sík felület, a szerkezet a gyenge pontokon fog először tönkremenni.

Karbantartás nem csak fán: műanyag és alumínium nyílászárók

Ahogy már érintettük: műanyag és alumínium nyílászáróknál nem klasszikus felületkezelésről beszélünk, de rendszeres karbantartásra itt is szükség van, ha hosszú távon szeretnénk szép, jól működő ajtókat, ablakokat.

Műanyag ajtó és ablak ápolása

A műanyag felületek előnye, hogy a festéssel nem kell foglalkoznunk, de ez nem jelenti azt, hogy „önmagukat tisztítják”. Érdemes:

• Évente többször letisztítani a kereteket kímélő tisztítószerrel és puha ronggyal vagy szivaccsal. Kerüljük az erősen lúgos, savas, súroló anyagokat, mert karcolhatják, mattíthatják a felületet.
• A gumitömítéseket időnként szilikonos ápolószerrel áttörölni. Ez megakadályozza a kiszáradást, repedezést, és segít, hogy a tömítés sokáig rugalmas maradjon.
• A vasalatokat, zsanérokat évente legalább egyszer átkenni a gyártó által javasolt kenőanyaggal. Ez megakadályozza a berágódást, nyikorgást, és segít, hogy az ablak/ajtó sokáig jól, pontosan záródjon.

Alumínium felületek gondozása

Az alumínium keretek porszórt vagy eloxált felületét szintén érdemes rendszeresen tisztán tartani. Itt is igaz:

• Ne használjunk durva, karcoló szivacsot, fémgyapotot, erős vegyszert.
• Bőven elegendő a langyos víz, enyhe tisztítószer, puha rongy kombinációja.
• Ha karc, ütődés okozta sérülés jelenik meg, érdemes minél előbb foglalkozni vele – kisebb sérülés esetén javítókészlettel, nagyobb károsodásnál szakemberrel.

A tiszta, karbantartott felület nemcsak szebb, de a védőréteg is tovább marad épen, így hosszabb lesz a nyílászáró élettartama.

Mikor elég a saját kezű felületkezelés, és mikor kell szakember?

Sok háztulajdonos jogosan kérdezi: „Ezt meg tudom csinálni magam is, vagy inkább bízzam szakemberre?” A válasz attól függ, milyen állapotú a nyílászáró, mekkora a felület, és mennyi időt, energiát tudunk rászánni.

Olyan helyzetek, amikor gyakran elég a DIY (saját kezű) munka:

• viszonylag jó állapotú, csak kissé kifakult, elöregedett bevonat,
• kisebb felületek (pl. egy bejárati ajtó, pár ablak),
• nincs súlyos szerkezeti hiba, korhadás,
• hozzáférhető helyen van az ajtó/ablak (nem kell állványozni, magasban dolgozni).

Ilyenkor egy alapos csiszolás, tisztítás, majd újabb lazúr- vagy festékréteg felvitele jó eredményt hozhat, ha betartjuk az alapvető szabályokat.

Amikor erősen ajánlott szakemberhez fordulni:

• a fa már láthatóan károsodott, korhadt, vagy szerkezeti javítást igényel,
• nagy felületű homlokzati ablakokról, erkélyajtókról van szó, amelyekhez nehezen lehet hozzáférni,
• egyszerre sok nyílászárót kell felújítani (idő és eszköz szempontjából is kihívás),
• speciális bevonatrendszert szeretnénk, amelynek szakszerű felhordása gyakorlatot igényel.

Egy profi szakember nemcsak a kivitelezésben tud többet, hanem anyagválasztásban és rendszertervezésben is. Fel tudja mérni, milyen alapozóra, hány réteg lazúrra vagy festékre lesz szükség, hol vannak kritikus pontok, és hogyan lehet a lehető legtartósabb megoldást kihozni az adott nyílászáróból.

A kültéri ajtók és ablakok felületkezelése elsőre sok lépésből álló, fáradságos feladatnak tűnhet, de ha végiggondoljuk, a ház egyik legjobban igénybe vett eleméről beszélünk. Nap mint nap használjuk, közben folyamatosan éri az eső, nap, szél, fagy – természetes, hogy időnként törődni kell vele.

A legfontosabb üzenetek röviden:

• A nyílászáró anyaga határozza meg, milyen felületkezelésre és karbantartásra van szükség.
• Fa esetén a tartós védelem alapja a jó előkészítés, a megfelelő alapozó és a kültérre szánt lazúr vagy festék.
• Műanyag és alumínium esetében a rendszeres tisztítás, a tömítések és vasalatok ápolása a kulcs a hosszú élettartamhoz.
• A felületkezelést nem érdemes „addig halogatni, míg már nagyon csúnya” – sokkal költséghatékonyabb megelőző karbantartással foglalkozni.
• Ha bizonytalan vagy a bevonatok, technikák, állapotfelmérés terén, egy szakértő felmérés sok felesleges kört és hibát megspórolhat.

Ha mostanában vetted észre, hogy kültéri ajtóid vagy ablakaid felülete már nem az igazi – kifakult, repedezett, itt-ott lepattogzott –, érdemes mielőbb lépni. Egy jól megtervezett, szakszerű felületkezeléssel nemcsak szebbek, hanem tartósabbak és megbízhatóbbak is lesznek a nyílászáróid a következő években.

Miért válassz minket? 

Miért olyan fontos a kültéri ajtók és ablakok felületkezelése?

A kültéri ajtók és ablakok folyamatosan ki vannak téve az esőnek, hónak, napsütésnek, UV-sugárzásnak és hőingadozásnak. Felületkezelés nélkül a fa hamarabb vetemedik, repedezik, kifakul, a nedvesség pedig károsítja a szerkezetet. A megfelelő felületkezelés védőréteget képez, amely megnöveli a nyílászáró élettartamát, megőrzi a szépségét és javítja az ellenálló képességét az időjárással szemben.

Miben különbözik a fa és a műanyag (PVC) nyílászárók felületkezelése?

Fánál klasszikus értelemben vett felületkezelésről beszélünk: impregnálásról, alapozásról, majd lazúr vagy fedőfesték felhordásáról. A cél a faanyag védelme a nedvességtől, UV-sugárzástól és gombásodástól. Műanyag (PVC) nyílászárók esetén maga az anyag nem igényel festést, itt inkább rendszeres tisztításra, a gumitömítések ápolására és a vasalatok kenésére van szükség, hogy hosszú távon is jól működjenek és szépek maradjanak.

Milyen anyagokat érdemes használni fa kültéri ajtó és ablak felületkezeléséhez?

Fa kültéri nyílászárók esetén célszerű komplett kültéri rendszert használni: biocid impregnálót (gomba és rovar ellen), tapadó alapozót, majd UV-álló lazúrt vagy fedőfestéket. Fontos, hogy a kiválasztott termékeket a gyártó kifejezetten kültéri felhasználásra ajánlja, mert ezek ellenállóbbak a napsütéssel és időjárással szemben, mint a beltéri anyagok.

Lazúrt vagy fedőfestéket válasszak a fa nyílászárómra?

Ha szeretnéd, hogy a fa erezete látszódjon, akkor lazúr a jó megoldás. A lazúr áttetsző bevonat, ami színt és védelmet ad, miközben a fa természetes mintázata megmarad. Ha egységes, fedett színt szeretnél (például a homlokzathoz igazítva), akkor fedőfesték javasolt. A döntés inkább esztétikai, de kültérre mindkét esetben UV-álló, minőségi terméket érdemes választani.

Milyen gyakran kell megújítani a fa kültéri ajtó és ablak felületkezelését?

Általános irányszámként 3–5 évente érdemes számolni, de ez nagyban függ az időjárási terheléstől és a tájolástól. A dél-nyugati, erősen napos homlokzatokon lévő ajtók, ablakok bevonata gyorsabban öregszik. A pontos idő helyett fontosabb, hogy évente legalább egyszer átnézd a felületet: ha kifakulás, mattulás, hajszálrepedés vagy lepattogzás látható, itt az ideje a felújító kezelésnek.

Melyek a leggyakoribb hibák kültéri felületkezelésnél?

A leggyakoribb hibák közé tartozik az elégtelen csiszolás és tisztítás, a nem kültérre való anyag használata, a túl vastag réteg felvitele egy menetben, a száradási idők be nem tartása, illetve a túl hidegben vagy túl melegben (tűző napon) történő festés. Gyakori hiba az élek, sarkok és végzárások felületkezelésének elnagyolása is, pedig ezek a legérzékenyebb pontok.

Hogyan kell karbantartani a műanyag kültéri ajtókat és ablakokat?

Műanyag nyílászárók esetén a feladat inkább tisztítás és ápolás. A kereteket kímélő tisztítószerrel és puha ronggyal érdemes rendszeresen lemosni, kerülve a súrolószereket és agresszív vegyszereket. A gumitömítéseket szilikonos ápolóval lehet rugalmasan tartani, a vasalatokat pedig évente egyszer ajánlott a gyártó által javasolt olajjal vagy zsírral kenni, hogy az ablak/ajtó könnyen és pontosan záródjon.

Szükséges-e felületkezelni az alumínium nyílászárókat?

Az alumínium nyílászárók gyárilag porszórt vagy eloxált felületkezelést kapnak, amely nagyon tartós és időjárásálló. Utólagos festésre általában nincs szükség, de a felület rendszeres, kíméletes tisztítása ajánlott. Ha karc, ütés okozta sérülés keletkezik, azt érdemes mielőbb javítani, hogy megelőzd a korrózió kialakulását; nagyobb sérülés esetén érdemes szakemberhez fordulni.

Mikor érdemes inkább szakemberre bízni a felületkezelést?

Szakember bevonása ajánlott, ha a fa már láthatóan károsodott, korhadt, ha nagy felületű, nehezen hozzáférhető ablakokról, ajtókról van szó, vagy ha egyszerre sok nyílászárót kell felújítani. Ugyancsak érdemes profihoz fordulni, ha nem vagy biztos az anyagválasztásban, a megfelelő rétegrendben, vagy speciális, gyári bevonatrendszerrel rendelkező nyílászáróról van szó.

Miből látom, hogy eljött az ideje a felületkezelés megújításának?

Jellegzetes figyelmeztető jelek: kifakult, matt felület, apró hajszálrepedések a festék vagy lazúr rétegén, lepattogzás, felpúposodás, illetve a fára jellemző szürkülés, foltosodás. Ha az éleken és sarkokon a bevonat elvékonyodott vagy lekopott, a fa jobban ki van téve a nedvességnek. Ilyenkor célszerű mielőbb felújító csiszolást és új felületkezelést végezni, mielőtt a faanyag mélyebben sérülne.